2.fejezet Nem kellesz

Rég nem aludtam ilyen jót mint ma. Ugyan egy taxi dudálására keltem , de ez se zavart. Gyorsan kikeltem az ágyamból és bepakoltam a táskámba. Halkan kiosontam a fürdőbe, és elkészültem mindennel. És vissza  a szobámba. Egy krém színű cerúza szoknyát és egy virágos, ujjatlan blúzt vettem fel. Élénk vöröses hajamat egy laza kontyba rajtam fel. Táskámmal halkan ki osontam egy almáért, vagyis osontam volna, ha anya nincs ott a konyhapultnál.

-Szia Vanessa. 

-Hello.

-Csináltam palacsintát!-mondta mosolyogva.

-Nem kellett volna. Már önálló vagyok anya. 

-Jól van.
-Mért kezelsz kis gyerekként?-kérdeztem felháborodva.
-Mert a kislányom vagy.
-Nagy lányod anya, nagy. Nem a kis ici-pici Nessa. Felnőttem, és úgy veszem észre, hogy te ezt elfojtod bennem. Megyek inkább suliba. Elég lesz egy alma is reggelire.
-Na ide figyelj te mi jogon is beszélsz velem így? -kérdezte megragadva a kezemet.
-Aú ez fáj. És különben ez csak egy vélemény anya, amihez jogom van. -nem tudtam elfordulni csak azt láttam ahogy a keze lendül, és csak egy csapás az arcomon. És én a földre estem.
-Kicsim ne haragudj guggolt le anya mellém.
-Hadjál békén elmentem, örülj ha egyáltalán haza jövök.
-De had segítsek.
-Nem kellsz már anya fogd fel.
Kipislogtam egy könnycseppet és gyorsan rohantam a metrora. Épp, hogy nem csukta be az ajtót a sofőr. Hogy volt képes megütni a saját anyám? Nem is gondolok bele. Jobb lesz ha eljövök onnan. Árt nekem ez folytonos visszafogás.
*telefon csörgés*
-Szia Lily!
-Csajszi azért siethetnél, mindjárt csöngetnek.
-Jó, bocsi csak anyámmal eléggé összevesztem. Annyira, hogy képe volt megütni.
-Akarsz nálunk lenni a hétvégén?
-Igen. Tudod mit elmegyek Rioba veletek, leszarom a véleményét. Nem érdekel. Na pusza.
-Csáó.

...-és megütött, erohantam otthonról és mondtam neki, hogy örüljön ha hazajövök. -meséltem barátimnak ebédnél. Mindkttö lefagyott, hogy az én nyugodt és kedves anyukám ilyet tett. Szerencsére velem értettek egyet.
-Ez szörnyű, de legalább irány Rio és a karnevál.
-Az a jó az egészbe. -mondtuk együtt Lilyvel.

-Kínait vagy olasz kaját rendeljünk ?
-Egyértelmű, hogy mind kettőt.-mondtam nevetve.
-Egyre gondoltunk.-csipett a lábamba. Kopogtattak az ajtón.
-Gyere.-kiabálta Lily
-Szia Anya.
-Szia Georgia.-mondtam Lily anyukájának.
-Szia Nessa. Hogy érzed magad nálunk?
-Nagyon jól, köszönöm, hogy itt lehetek. Maradhatnék pár napot még?
-Amennyit csak akarsz szívem.
-Anya rendelnél nekünk kínai meg olasz kaját?
-Persze majd behozom ha megjön.